Modern és hagyományos ízek
a vendéglátók a hazánkba érkező látogatóknak. Pörkölt, gulyás, Gundel palacsinta, Újházi tyúkhúsleves, Dobos torta, lángos… Egyik fogás sem a könnyed emészthetőségéről híres. Bár finomak, és kétségkívül főként ezekről az ételekről
vagyunk híresek, de a magyar gasztronómia a régi időkben korántsem volt ennyire robosztus.
Zrínyi salátája
Akárhogy is nézzük, eleink étkei sokkal inkább emlékeztetnek az egészségtudatos konyhára, semmint a magyaros fogásokra. Írásos emlékek tanúskodnak arról, hogy a magyarok főleg olajjal, vajjal főztek, a zsírt szinte alig említik. A rántást sem használták, helyette kenyérbéllel, tejföllel sűrítették a fogásokat az asszonyok. Számos zöldfűszer, gyógynövény került az ételekbe, csomborral, zsályával, gyömbérrel, medvehagymával ízesítették a fogásokat, és hal is bőven került a fazékba.
A legmeglepőbb azonban, hogy a saláta is a magyar menüben szerepelt! A Zrínyi Miklós által 1660 körül lejegyzett salátarecept is az egyik kedvelt fogás lehetett: „Vágj sokféle elegyes fűből. A ki akar miskulantiát csinálni, szedjen igen gyermekded salátát, sállya levelet, menta levelet, pinpinillat, borrágót, petreselyem levelet, kömény levelet, turbolya levelet, és egyébféle füvet, az mely hozzá illik, olajt, sót, etzetet bele és borrágó virággal hintsd meg feljül.”
Leves, a „modern találmány”
Manapság a magyar „leveses nemzetnek” számít, gondoljunk csak az aranyló, illatozó Újházi tyúkhúslevesre, vagy a gazdag, ínycsiklandó Palóclevesre…
Az igazság az, hogy a levesek helyett a magyar konyha inkább szószokkal, mártásokkal gazdagította ételeit. A leves csak a késő reneszánsz során, nyugati hatásra gyűrűzött hazánkba. A hagyományosnak számító Újházi és Palócleves sokkal későbbi „találmány”. Az előbbi a nevét Újházi Ede színművészről kapta, és a 19. század vége felé kezdett elterjedni a vendéglőkben, az utóbbi pedig jeles írónk, Mikszáth Kálmán tiszteletére készült 1892-ben.
Édes élet, régi ízek
A régi édességek majdhogynem a paleo étrend szabályainak megfelelően készültek. A fehér cukornak híre-hamva sem volt. Az édességekbe méz, füge, friss gyümölcsök kerültek. Az egyik alapgabona a köles volt és mivel a fehér liszt készítésének a technikája sem alakult ki, bizony a teljes kiőrlésű gabonából, csonthéjasokból készült fogások kerültek az asztalra…
Ráadásul ezek az elkészítési módok napjainkban is könnyedén kivitelezhetők. Együnk hát hagyományos ízeket modern köntösben!
